Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted
Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.
A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.
Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.
Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete.
Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.
Olvastam: 2019. december
Formátum: könyv(saját)
Kiadó: Művelt Nép
-----------------------------------
A Mini könyvklubról infó itt.
Hihetetlen, de a sors úgy hozta, hogy a Mini könyvklub júliusi könyve egy már számomra ismert regény legyen, méghozzá a fentebb látható utazó macska krónikája. Örültem is neki nagyon, hiszen egy számomra igen tetszetős regényről van szó, melyet még nem annyira régen olvastam és amelynek cselekményére még eléggé jól emlékszem.
Viszont természetesen azért felvetődött bennem, hogy most olvassam e el a könyvet teljesen? Ugyanis amellett, hogy eléggé sok könyv vár még elolvasásra a közeljövőben, a tetejébe még mindig vannak nehézségeim olvasás terén. Végül úgy döntöttem, hogy kinyitom azért a könyvet, de teljes egészében nem fogom újraolvasni. Na, ezt nagyjából úgy sikerült tartani, hogy kb 60%-ban frissítettem fel az emlékeket róla. :)
Na, de most már beszéljünk egy kicsit magáról a történetről, a karakterekről, illetve a könyvből készült filmről is pár szóban(mert hát frissen, most a hónap elején azt is megnéztem)! :)
-------------------------
A regény úgymond első részében megismerkedünk Nanával a kis "szókimondó", magabiztos kis kandúrral, ki kezdetben -persze név nélkül - kóbor macskaként éli világát. Másik főszereplőnk pedig ennek a kis fiatal macskának a gazdija lesz, Szatoru, aki nemcsak, hogy szereti az állatokat, hanem igen nagy szíve is van. Szerintem nem lehet utálni egyiküket sem. :)
Miután pedig főszereplőink megismerkedtek egymással és úgymond összekovácsolódtak, elindulnak egy hosszú útra, melyet igyekeznek ugyan élvezni, de a fő cél az lesz, hogy Nanának keresnek új otthont. Hogy mi okból kell Szatorunak mindenképp erre kényszerülnie az sokáig nem derül ki, de idővel szerintem azért lehet sejteni. A könyv nagy része tehát lényegében magáról az utazásról szól, ami alatt 3 helyen állnak meg Szatoru 1-1 barátjának, régi iskolatársának otthonánál. Persze, magáról az útról is olvashatunk, ami nem egy aranyos, vicces pillanatokat okoz, de ezeknél és maguknál a látogatásoknál is végig ott volt az a szomorú feeling, ott lógott a levegőben a tény, hogy Szatorunak és Nanával idő előtt el kell válnia. Az viszont jó volt, hogy sikerült a könyvnek azért elterelni a figyelmet erről párszor, hiszen a látogatások alkalmával megismerhettem Szatoru gyerekkorát, a barátokkal való megismerkedésének sztoriját, a velük eltöltött időszakba is kapunk betekintést, illetve pár fontos múltbeli esemény is kiderül.
Az utazásnak aztán egyszer csak a végére érünk, mikor is megérkeznek az utolsó állomásra, Szatoru nagynénjéhez, Noriko-hoz, ahol le is telepednek. Ezek után pedig inkább már nem mesélnék a történetről.
A karakterek eléggé kidolgozottak szerintem, aminek meg még inkább örültem, hogy nemcsak a főszereplőket ismerjük meg jól, hanem még Szatoru osztálytársait, sőt Noriko-t is. Mindegyiküknek láthattuk a jó-rossz oldalát, milyen családból jöttek, illetve persze a macskákhoz való viszonyukat is. Nem tűntek el az "éterben" úgymond, volt "értelme" őket megismerni, sőt szerintem sokaknak szimpatikus lehet szinte mindegyikük. XD Az is tetszett ahogy végül az ő életük változott(szerintem úgy is mondhatjuk, hogy javult) Szatoru és Nana hatására.
Azt persze be kell vallanom, hogy macskagazdiként nehezen tudok lehúzni egy ilyen könyvet, de az is tény, hogy szerintem ezt a regényt nem sok mindennel lehet. Érzelmes, olykor megmosolyogtató történet ez, amiben nagy szerepet kapnak a kapcsolatok - legyen az családi, baráti, ember-állat közti -, az egymás iránti kötődés, illetve természetesen a macskák-állatok is. Talán azt lehetne a regény rovására írni, hogy kissé monotonnak, ismétlődőnek tűnhet az utazás-látogatás-utazás-látogatás része, illetve az is tény, hogy egy japán műről van szó, így aki még nem olvasott japán könyvet, annak lehet, hogy nem fog bejönni a stílusa.
Én mindenesetre merem ajánlani azoknak, akiket nem tántorít el a drámai, szomorkás történet, akik mernek próbálkozni egy kissé más stílussal, illetve persze, amit a legfontosabb dolog kiemelni: állatbarátoknak kötelező olvasmány Az utazó macska krónikája. :)
Értékelés 5-ös skálán: ♥♥♥♥♥
Ajánlanám e?: igen
Újraolvasnám e?: igen
-------------------------
A film
snitt adatlap
Viszonylag frissen, a hónap elején néztem meg a filmet és azt kell, hogy mondjam, hogy mint adaptáció nagyon jól lett lett megcsinálva. Oké, nem 100%-osan volt minden adaptálva, de ez érthető. Általában nem szokás teljes egészében átvinni a sztorit a filmvászonra. XD
Ami miatt viszont mégiscsak ajánlatos a könyvet elolvasni előbb, mert szerintem a történet nagy része olvasva jön át legjobban és természetesen úgy a részletesebb. Viszont a filmben jobban üt a vége és persze ott van a látványvilág, a hangok, amikkel plusz élményt kapunk. Emellett én még amellett sem mehetek el, hogy a filmmel japán helyszíneket láthattam, japánul beszéltek(angol felirat azért volt), tehát a jövőbeli japán utazáshoz ismét kaptam egy noszogatást. :) Jó volt Szatoru-val és Nanával együtt utazni, izgalmas volt látni a macskás-kutyás jeleneteket is. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon mennyire volt nehéz az állatokkal "dolgozni".
És akkor ennyi lettem volna mára.
Holnap jövök ismét egy másik témával.
A könyvet és a filmet pedig tessék elolvasni/megnézni! :D
Szép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése