Lépj a jövő útjára!
2066 – Philadelphia.
Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is. Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség.
Digitális jósok súgják meg a jövőt, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek, a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet mutat.
Vajon rendszerhiba vagy valóban a jövőt fedi fel?
Az események láncreakcióként követik egymást.
Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött, testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott zsoldos döntésre kényszerül véres állandóság és küzdelmes változás között. Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal. Vajon él a csábító ajánlattal? Engedi, hogy maga a jövő költözzön be saját húsába és csontjába? Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.
Mi valójában a rejtélyes Themisz?
Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt.
Már nem csak Themisz a tét, hanem a szabadság.
Vajon a test vagy az elme szabadsága fontosabb?
--------------------------------------------
Azt hiszem muszáj azzal kezdenem, hogy én magamtól nem olvastam volna el. Oké, hogy amíg láttam, hogy ez lesz az első könyv a 16. Minikönyvklubban, nem is hallottam róla, de amúgy is a műfajbesorolás alapján is kissé kétkedve vettem volna elő. Most persze mivel megvolt a lehetőségem elolvasni, gondoltam belevágok és azt hiszem a kezdeti belelendülés után sikerült megfognia. Ezt úgy értem, hogy sikerült amolyan flow élménybe kerülnöm a regény második felére, amikor is elég pörgősen, belelendülve haladtam a sztorival és emellett még tetszett is. Emiatt pedig szerintem nekem már megérte. :)
Maga a kissé nehézkes kezdés igazából több dolognak köszönhető. Egyrészt az, hogy ebook formátumban lett meg és emiatt kellett egy kis idő, amíg nem zavart annyira, hogy nem lapozgatnom kellett, hanem görgetnem. XD Nem tehetek róla, az ebook-os formátumban olvasás sose lesz a kedvencem.
Másik, hogy a karakterek megismerésekor nem sokukra voltam kíváncsi, emellett magára a sztorira se igazán. Szerintem az volt a baj, hogy nem sok karakter volt számomra szerethető elsőre annyira, hogy tudni akarjam, hogy mi lesz velük később. Maga az alapsztori, a világ se segített könnyen belelendülni az olvasásba, ami persze félig az én hibám, hiszen nem vagyok nagyon otthon az ilyen műfajú sztorikban. Sajnálom ezt, főleg mert így utólag visszatekintve nem volt rossz a regény, sőt! A műfaj kedvelőinek tuti be fog jönni. :)
Na, de akkor miért olvastam tovább, ha nem tudott megfogni elsőre? Természetesen egyik ok az volt, hogy a könyvklubra olvastam. Tudom, kényszerből vagy csak kihívásra nem kéne rávenni magam, hogy elolvassak egy számomra kissé érdektelen könyvet, de ennél azért nem volt teljes egészében ez a helyzet. Nem volt érdektelen számomra pl. maga a világ, ami már lassan a virtuális valóság felé hajaz; a karakterek közül az a két emberke se, akik valamennyire kiemelkedtek nálam, illetve azért tudni akartam, hogy végül is mik derülnek ki a Themisről. Szerencsére eseménydúsabb is lesz később és a végén még a befejezéssel se voltak gondjaim igazán.
Hogy rövidre fogjam, számomra az Integrálva amolyan "szerencsésen tetszetős" kategóriába esett. Más körülmények között akár a félbehagyás is előfordulhatott volna, de akár az is, hogy egyhuzamban elolvasom. Ki tudja. Mindenesetre a nehézségek, a néhol kissé durva események ellenére szerintem sokunknak érdemes lenne megpróbálkoznia vele. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése