Wes Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól…
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát.
Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít.
Sophie Jackson trilógiája – a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről – az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Samantha Young rajongóinak kötelező.
Ő volt minden, amire szüksége lehetett.
Titok, harc és szenvedély.
16 évig várt rá.
Ő az, Barack.
Valamiért már nagyon az elején tudtam, hogy ez biztosan nem lesz nálam kedvenc. Hiszen ha már amiatt is nehézségeim vannak, hogy minden nap elővegyem akár 1-2 fejezet erejéig is, akkor szerintem kijelenthetem magamban, hogy nem tudott megfogni a könyv. Szerencsére ez legalább nem volt végig jellemző rá, így sikerült 7 nap alatt elolvasnom az Egy font hús több mint 500 oldalát.
Nézzük is röviden, hogy milyen volt számomra ez a regény!
Először is, amit tudni kell az Egy font húsról, és amit én is tudtam róla, mielőtt elkezdtem volna, hogy egy romantikus-erotikus sztoriról van szó, mely nyomokban tartalmaz irodalmi, könyves elemeket.
Na, az első tény számomra nem volt annyira fontos elem, pontosabban nem vártam tőle nagy dolgokat. Úgy gondoltam, hogy ha nem veszi el teljesen a kedvem attól, hogy félbehagyjam, és a végén szépen lezárul ez a szál, akkor rendben lehetünk. Na, ez nagyjából sikerült is, hiszen Kat és Carter egymásra találásának útja szépen le lett zárva; eléggé szép mennyiségben kaptunk romantikus, erotikus jeleneteket; kettejük életével, múltjával is szépen megismerkedünk, ami ugyancsak fontos volt kettejük kapcsolatának alakulásában; beszélgetéseiket is sokszor szerettem, sőt mosolyogtam is rajtuk. Ami magában a romantikus szálban viszont nem igazán tetszett, hogy voltak olyan részek, ahol túlzásba vitték a turbékolást, a szerelmi vallomásokat; az se, hogy kissé túl hamar "békültek ki" az után a 2-3 veszekedésük után. Ami pedig azokat a konfliktusokat illeti, melyet úgymond már együtt oldanak meg, hát, azoknak a megoldása se lett annyira nagy kunszt. Oké, Kat anyja sokáig jelezte nekünk, hogy mennyire elítéli a lányát, a döntéseit és persze Cartert, de aztán egy beszélgetés után el lett hallgattatva. :S
Ami az irodalmi elemeket illeti, tetszett, hogy általa szerethetővé, érdekessé vált egy vers vagy más mű elemzése, kibeszélése, illetve persze az se volt rossz, hogy általa kezdtek megismerkedni egymással a főszereplőink és találtak közös pontokat egymásban. Sajnáltam, mikor már elmaradtak az órák.
Jöjjön még pár random dolog a regényről:
- Furcsálltam, hogy nem egyszer utaltak arra, hogy "jaj, vigyázz, nehogy kiderüljön, hogy a diákoddal kavarsz, mert mindketten pórul jártok", ennek ellenére még egy "majdnem elkaptak" szitu se volt. Oké a család, barátok terén azért ott volt, hogy na mikor tudja meg anyu, a barátnő stb., de komoly veszély ilyen téren nem volt. Pedig szerintem beleférhetett volna amúgy, ha más téren szűkszavúbban írt volna az írónő.
- Ehhez félig-meddig kapcsolódik, hogy érdekes módon a regényben szereplő negatív karakterek szerintem nem okoztak olyan nagy galibát, mint máshol várná az ember szerintem. Oké, érzelmileg azért kapott támadást pl. Kat az anyjától vagy Beth(remélem, hogy jól emlékszem a nevére, bár őt nem mondanám igazán negatív karakternek) azzal, hogy máshogy kezd viselkedni, illetve hogy titkolózik, de pl a gonosz unokatestvér Carternek nem okozott bajt, hiszen a részvények megszerzésében szerintem nem igazán voltak nagyon komoly próbálkozásai és más téren se volt bajkeverő. Persze, magát a karaktert lehetett gyűlölni. XD
- Hihetetlen, de a kedvenc karakterem most ennél a regénynél egy mellékszereplő lett(legtöbbször a főszereplők emelkednek ki nálam), méghozzá Kat nagyanyja, Nana Boo. :)
- Érdekesen lett kezelve az a tény szerintem, hogy Kat apja politikus volt. Legalábbis nálam kb úgy jött át, hogy sokáig egy szó se volt róla, aztán egyszer csak meg lett említve, aztán már többször utaltak rá. XD
Értékelés 5-ös skálán: ♥♥♥
Ajánlanám e?: igen
Újraolvasnám e?: nem
Azt hiszem én most ennyit emelnék ki az Egy font húsból. Mivel egy trilógiáról van szó és úgy összességében nem volt ez a rész annyira rossz nekem, így tervezem majd a másik két részt is elolvasni. Persze, ha könyvtárból ki tudom kölcsönözni, mert megvenni tuti nem fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése