Mini könyvértékelések hármasával 2020 Október - Hogyan éljünk japánul, Északi mitológia, A titokzatos macska

 Ismét elolvastam 3 könyvet, így jöjjön egy újabb rövid élménybeszámoló az olvasottakról.
Az előző bejegyzést itt találjátok.

Egy nagyon régen tervezett olvasás volt ez, mely azonban nem teljesen azt az élményt adta, amire számítottam. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy teljesen csalódtam benne vagy utáltam, hiszen japánszerető emberként így is egy igazán tetszetős, érdekes könyvnek bizonyult. 
Ami mindenképpen erőssége a könyvnek az az, hogy szinte mindenre kitér Japánnal és annak lakóival kapcsolatban. Ez amiatt mindenképpen jó dolog, hogy aki még nem ismeri ezt az országot és érdeklődik Japán iránt, azoknak ez egy tökéletes választás lehet első körben. Persze e téren ott van a negatív oldal is, hiszen a szerző nem ás bele mélyebben ezekbe a témákba. Röviden ilyen "a felszínt kapargatjuk" stílus jellemzi a könyvet, tehát aki meg már eléggé megismerkedett Japánnal, azoknak nem fog sok újdonságot adni. Ehelyett max csodálhatják a gyönyörű fotókat, illusztrációkat, tanulhatnak egy kicsit japánul is, hiszen nem egy japánnal kapcsolatos szó, étel, város, kifejezés stb. van benne kanjival. Illetve persze felidézhetik az élményeket is akár egy-egy ismerős téma olvasása közben. 
Röviden tehát nem mondanám azt erről a könyvről, hogy egy rosszul összeszerkesztett, unalmas munka lett belőle, hiszen egy japán író mesél a szülőföldjéről, méghozzá jelenleg eléggé aktuális tényekről, állapotokról(egy 2018-as megjelenésű könyvről van szó ugyanis). Én mindenképpen ajánlom az országot kedvelő embereknek, hogy legalább egyszer vegyék kézbe, akik meg még nagyon nem ismerik Japánt vagy épp elkezdenének ismerkedni vele, na azoknak viszont kötelező olvasmány. :)

Az előző könyvhöz hasonlóan ez is régóta várt arra, hogy elolvassam(ugyanis mindig is akartam már a skandináv mitológiáról olvasni), illetve majd lentebb kiderül még, hogy mi miatt hasonló ez a fenti könyvhöz. XD Csak hát, annyi volt a bökkenő, hogy több alkalommal se sikerült könyvtárból kihoznom, sőt úgy tűnik, hogy egy példány el is tűnt sajna valahogy nekik. :( Legutóbbi látogatás alkalmával viszont fordult a szerencse, hiszen kölcsönözhető volt egy kötet belőle, amit el is hoztam természetesen. És hogy hogy tetszett?
Kezdeném azzal, hogy az úgyn. ismeretterjesztő mivoltát megkapta tőlem könnyedén, hiszen eléggé megismertetett a skandináv féle világszületés történetével, a különféle istenekkel és természetfeletti lényekkel. Az eddig csak ismerős nevek végre karakterekké, "személyekké" váltak nálam, ami miatt már elégedett vagyok. :D Az is klassz volt, hogy rövid kis történetekből állt az egész könyv, így marha gyorsan tudtam vele haladni. Bár Gaiman stílusa már szinte biztos, hogy annyira nem szimpi, így is sikerült egy napon belül elolvasni(oké, e téren segített az is, hogy még ezidőben volt kicsit több időm is olvasni).
Nem annyira volt tetszetős viszont, hogy összességében egy főbb karaktert se tudtam megkedvelni. Nem hittem volna, hogy ennyire unszimpatikus bagázst kapok, illetve az is kevésbé volt tetszetős ahogy 1-1 történet alakult a könyvben. Oké, menteni tudjuk a helyzetet azzal, hogy legalább a mai világhoz hasonlít egy kicsit, ahol bárkivel bármilyen rossz megeshet, illetve bárki hozhat rossz döntéseket stb. De mivel állítólag a "világ teremtőiről" van szó, így azt hittem inkább a már ismert Isteni lényekhez állnak közelebb és nem a hétköznapi emberekhez. Mert hát, miben különbözteti meg a skandináv isteneket a hétköznapi emberektől? Lényegében csak annyi, hogy olyan helyen élnek, ahol lehetőségük van hosszabbítani az életüket(igen, nem hallhatatlanok), illetve az hogy van egyiknek-másiknak valamilyen ereje. Most lehet, hogy kissé elszálltam, de az összkép az nálam ez röviden: Nem lett szimpatikus a legtöbb skandináv isten, sőt nagyon más karakter sem. 
Ez persze nem feltétlenül a könyv hibája, de azzal pl segíthetett volna a helyzeten a szerző, ha kissé "változatosabb" történeteket állít össze ide. Több istenről, több más természetfeletti lényről szólhatott volna pl. és nemcsak arról a pár főszereplőről, illetve örültem volna, ha a történetek között is több lett volna a hangulatilag kissé vidámabb fajta. 
Na, de nem panaszkodok tovább, mert annyira nem utáltam, hiszen 3 és fél csillagot azért kapott tőlem a molyon, csak egyszerűen nem erre számítottam. :D Mindenesetre, akik ismerkedni akarnak a témában, azoknak mindenképpen ajánlom. ^^

Végül itt utoljára legyen szó egy rövid kis könyvről, melyben kicsit olvasgathattam a macskafélékről. Röviden, nem teljeskörűen, amikkel találkozhat benne az ember: 
- különféle macskafélék"oroszlántól kezdve az ocelotig";
- történelmi visszatekintés az emberek macskákhoz fűződő viszonyáról(a tisztelettől a gyűlöletig :( );
- a macskák képességeiről is olvashatunk(testi adottságok, érdekességek);
- macskaszerető hírességek;

- macskás rekordok;
- ismertebb macskafajták...
Bár lelkileg néhol ütött a könyv, másrészt igazán érdekes olvasmány kerekedett ki belőle nekem a rövidsége ellenére. Egy dolog zavart csak igazán, maga a kiadás. Ugyanis sajna a könyvet normálisan kinyitva többször nem lehetett látni rendesen a sorok végét. Rosszul lett összekötve sajna. 
Ha ezt félreteszem, akkor mindenképpen azt mondhatom róla, hogy egy jó kis könyvről van szó. Hasonló módon, mint a Hogyan éljünk japánul esetében nem ment bele részletesen a témákba, de pont annyira mesélt róluk, hogy ne érezzek nagy hiányt utána. Eleve nem egy enciklopédiáról beszélünk, ahol mindenre részletesen ki kell térni, inkább olyan típusú könyvről, ahol az volt a cél, hogy a macskaféléket jobban megismerhessük, jobban megérthessük ezeket az állatokat. Ezt nálam mindenképpen elérte.

És akkor szó is esett az eddigi olvasottakról ismét. ^^ Legközelebb viszont kicsit később jövök ilyen bejegyzéssel, hiszen a soron következő olvasmányom már a mini könyvklubbos(Szaszkó Gabriella: Kora Február) lesz, amiről külön fogok mesélni. 

Addig is mindenkinek olvasásokkal teli napokat! 

/Hitoridori/