Mini könyvklub 23 december - Odakint sötétebb

El is jött a 23. Mini könyvklub vége, amit most is egy szabadon választott könyv olvasásával zárunk(Innen volt lehetőségünk válogatni). 
Én a fenti könyvet olvastam el, aminek kiválasztása ugyan eléggé egyértelmű volt(főleg elérhetőséget tekintve), de a formátum kiválasztása az félig-meddig direkt módon történt, félig viszont a véletlen is közrejátszott. Röviden arról van ugyanis szó, hogy én ezt könyvtárból terveztem kikölcsönözni(szerencsémre még elérhető is volt december elején), viszont pár hete elkezdtem használni a scripd-et, amin pedig mint kiderült, elérhető ez a regény. Bár tartottam tőle, hogy gépen, telefonon olvasva nem fogok annyira vele haladni, de végül nem lett ez végzetes döntés, hiszen sikeresen a végére értem. 

Szóval, nézzük is meg, hogy hogyan is tetszett nekem ez a weird irodalom, amivel még nem igazán találkoztam eddig.

1983-ban ​minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.

Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?

Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.

De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?

Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.

-----------------------------

Olvastam: 2022. december
Formátum: ebook
Filmadaptáció: nincs
22. Mini könyvklubbos olvasás (link)

-------------------------------

Hát, bevallom, kissé sötétben tapogatózva álltam ennek a könyvnek neki, mivel szerintem nagyon nem fogtam fel, hogy miféle történetről van szó. Persze elolvastam a fülszöveget, meg 1-2 értékelést is, de eddig annyira nem sok ehhez hasonló könyv került a kezembe, hogy lényegében könnyedén sülhetett volna el rosszul is ez az olvasás. Annak tehát mindenképpen örülök, hogy végig tudtam olvasni és persze annak is, hogy igazából kiderült a végére, hogy nem vagyok nagyon ellene az ilyen típusú történeteknek. Szóval a jövőben biztosan fogok még hasonló könyveket elővenni.

Az odakint sötétebb egy magyarországon játszódó, kissé furcsa alaphangulattal rendelkező történet, mely kezdetben csak egy új, szokatlan állatfaj kerül a középpontba egy bizonyos területen élőkkel karöltve, majd a környezet, az emberek után egyre olyan irányt vesz a történet, ami eléggé bizarr, lélekterhelő, horrorszerű lehet spoiler: világvége hangulattal. Az volt a nagy szerencse, hogy egy bizonyos részen, amiről szerintem hallottam is, sikeresen túl tudtam lépni és így utána mondhatjuk azt, hogy "bírtam idegekkel" könnyedén. Tetszettek a fejezetek elején a különféle idézetek, hírek; karakterek terén végül Szabolcs emelkedett ki nálam inkább(ez persze nem azt jelenti, hogy gyűlöltem volna Gábort); az állatok egyértelműen kedvenceim voltak(tudom, furán hangzik). 

Viszont olvasás alatt jöttem rá, illetve gondolkoztam el egy eléggé szomorú tényen is. Az állatokkal, vagyis inkább az esetleges új fajokkal való bánásmódra szerintem ugyanis eléggé szépen rávilágít ez a történet. Nem hiszem, hogy a könyvben szereplő dolgok e téren annyira elképzelhetetlenek lennének a jövőben vagy akár a mai világban. De ebbe nem is akarok belemenni, csak ez a gondolat feljött bennem kb a regény első fele alatt. 
Ezen kívül kissé bezavart olykor az, hogy szerintem kissé feleslegesen kapott 1-2 karakter szerepet; egy-két furcsaságra kissé későn kaptam indoklást, mint szerettem volna és lényegében túl sokáig sötétben tapogatóztam olyan téren, hogy vajon mire kéne figyelni, minek lesz vajon jelentősége később... Az utolsó rész kissé sűrűre sikeredett szerintem, ami olyan téren nem volt túl szerencsés, mert számomra hirtelen váltott az egész sztori egyik fejezetről a másikra egy csattanóval. Nem volt annyira könnyed olvasmány több téren is, mondjuk ki.

Mindenesetre én hajlandó lennék még egyszer elővenni, de nem teljes egészében újraolvasásként, hanem csak bizonyos részekhez térnék vissza. 

Értékelés 5-ös skálán: ♥♥♥
Ajánlanám e?:  ?
Újraolvasnám e?: igen

/Hitoridori/