Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen?
A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.
-------------------------------------
Olvastam: 2020.október
Formátum: könyv(könyvtári)
Kiadó: Maxim
-----------------------------------
Nagy-nagy örömömre jelenthetem be, hogy egy olyan ritka eset történt meg nemrég, hogy egy aktuális Mini könyvklubbos olvasmányt viszonylag hamar be tudtam fejezni(lényegében 5 napról van szó).
Egy kis magyarázat: Arról van szó, hogy mióta részt veszek ezen a kis közös olvasós kezdeményezésen, nagyon sokszor előfordult az, hogy nem sikerült idejében elolvasni az adott könyvet és róla bejegyzést írni vagy éppen utolsó pillanatokban tudtam küldeni csak a "teljesítésemet". Frusztrált is eléggé ez sokszor, főleg mikor nem a könyvvel volt baj, hanem csak egyszerűen vagy lusta voltam, vagy nagyon elnéztem az időt.
Most amúgy a könyv miatt aggódtam főleg, hogy elhúzódik az olvasás, hiszen egy olyan műfajban olvastam most októberben a könyvklub által, mely nem igazán a szívem csücske. A fent látható regényről ugyanis a fülszöveget olvasva sütött, hogy egy romantikus dráma, amely viszont sose volt a kedvenc. Másik dolog, ami eléggé egyértelmű volt a fülszövegből, hogy lesz benne valószínűleg szerelmi háromszög. Na, ez se annyira szimpi elem egy könyvnél nálam.
Ezeken kívül pedig még meg kell említenem azt a tényt, hogy a szerzőnek már olvastam egy könyvét, méghozzá a Pennington testvérek trilógia első kötetét, ami miatt eléggé kijött rajtam az a félelmem, hogy nagyon drámai irányokba fog haladni a történet. Őszintén szólva most nagyon nem akartam, hogy olyan "élményt" kapjak, mint a Maradj velemnél, amikor szó szerint lélekben fájt amit olvasok. De ne is menjünk ebbe bele!
A lényeg, hogy nem egy félelmem volt a könyvvel kapcsolatban, aminek mondhatjuk, hogy legalább a nagy része nem vált valóra.
---------------------------
Maga a történet azzal indul, hogy két emberke, Anna és Josh egy ismeretlen helyen ébred együtt és arra jönnek rá, hogy az elmúlt öt évükre nem emlékeznek. Szerencsére azonban nem végleges emlékezetvesztésről van szó, ugyanis minden alkalommal, mikor aludni térnek visszatér egy-egy múltbeli esemény, történés. Amit pedig "ennek következtében" - meg persze amiatt, hogy két főszereplőnk van - kapunk: időbeni ugrásokat, illetve két nézőpont váltakozásának "használatát". Na, emiatt már a könyv elején akadhatnak nehézségeink, amíg legalábbis beleszokunk az ugrálásokba, nézőpontváltakozásokba. Szerencsére annyira nem bonyolult a helyzet, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanis lényegében nem teljes öt év eseményeire emlékszünk vissza a főszereplőkkel együtt lassacskán, hanem lényegében csak 2024 és 2025 között ugrálunk, illetve szerencsére időben előre haladtunk a történésekkel a visszaemlékezéseknél is és a "jelenben" is. Úgyhogy amint rájöttem a "rendszerre", onnantól már e téren nem volt nehéz követni az eseményeket. Persze ezzel kapcsolatban felhozódik az a kérdés is, hogy vajon mennyire szerencsés az ilyen kezdés, mikor már eleve nem egy nagy lendülettel áll neki az ember az olvasásnak. Hát engem egyértelműen lassított az időbeni és karakterek közti váltakozás jó ideig, méghozzá annyira, hogy voltak olyan pontok, hogy csak a mini könyvklub miatt folytattam tovább.
Aztán ezek után ott van egy másik fontos elem, amiről egy könyv kapcsán mindig szót ejt az olvasó és ami számomra itt ugyancsak sokat nyomott a latban: a karakterek. Mit is mondhatnék, nem egyszer voltam dühös rájuk, viszont nem egyszer igyekeztem megérteni is őket egy-egy döntésüknél. Röviden azt mondanám, hogy az olvasás alatt mindkét főszereplőnél pozitív és negatív irányba is állt a "tetszési mérleg" és végül abban maradtam, hogy nagyjából sikerült megbékélnem velük.
Josh eléggé pozitívan indult nálam, eleve amiatt, hogy egy olyan zenészről van szó, aki tényleg szereti azt amit csinál és még a család ellenvéleménye mellett is kitart az elhatározása mellett. Az meg kifejezetten tetszett, hogy - Annával ellentétben - egész jól kezelte a kezdetén a szitut. Viszont volt mikor úgy éreztem, hogy nagyon túlságosan is hagyta, hogy elvakítsa a vágy, az alkohol, pedig lett volna rá esély, hogy jobban megoldja az akkori problémákat. Eleve ott volt a két bandatag, akikre igazából egy rossz szavam se lehet abból a szempontból ahogy Josh mellett állnak.
Ellenben Anna eléggé unszimpatikus személyiségnek jött le elsőre. Kis hisztis csitrinek gondoltam, aki úgy viselkedik több, mint 30 évesen, mint egy gyerek. Nem hiszem el, hogy ennyire nem volt képes arra, hogy változtasson az életén, illetve az se volt túl szimpatikus, hogy spoiler olyan könnyedén csalta meg a férjét, aztán ahogy folytatta is a kapcsolatot a körülmények ellenére. Tény, hogy később bizonyos események után már próbál változtatni, az is tény, hogy tényleg érzi, hogy mikor "jár rossz úton", de végeredményben igazán jó döntést nem hoz.
Oké, nem rossz emberek ők, így igazán nem tudtam őket utálni, egyszerűen csak nem értek egyet a döntéseikkel.
Rajtuk kívül akiket, még megemlítenék egy-egy mondatban, az Patrick lenne és a két bandatag, Hammer és Pete. Patrick karakteréről azt emelném ki, hogy meglepő módon sokat javult a szememben a könyv során. Oké, tett 1-2 ostobaságot, de igazán a könyv végére nem tudtam haragudni rá. Pete és Hammer pedig... Mit is mondhatnék, örülök, hogy olyanok amilyenek a kissé gyakori alkoholizálásuk ellenére. Buliznak, csajoznak, zenélnek ahogy kell, de megmondják neked, ha éppen készülsz elszúrni a dolgokat és igyekeznek visszavezetni a jó útra.
Összességében voltak nehézségeim az olvasás alatt, viszont olykor el is kapott a könyv. Azt mondanám, hogy jobban zavartak a negatív dolgok, mint ahogy feldobtak a pozitívak, így bár nem tartom rossz könyvnek, valószínűleg nem akarom majd a jövőben újraolvasni. Nem az én zsánerem igazán, így tehát nem is húztam le nagyon.
Értékelés 5-ös skálán: ♥♥♥
Ajánlanám e?: igen
Újraolvasnám e?: nem
Köszönöm, hogy elolvastad!
/Hitoridori voltam/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése