Jobb későn mint, soha ahogy szokták mondani. Nálam ez most nagyon is igaz, hiszen ezt a bejegyzést még októberben ki akartam rakni. Mit mondhatnék, ez így jött össze, szóval nem is magyarázkodok erről. XD
Inkább jöjjön is az utolsó kör, melyben az utolsó 4 októberi olvasmányomról lesz szó.
Ezután összegezni is fogom, hogy milyen is volt ilyen módon mesélni a havi olvasmányokról, illetve arról is írok, hogy novemberben fogom e folytatni ezt vagy változtatni fogok e ezen esetleg teljesen.
Amiket még olvastam novemberben:
Az első magyar readathon, a könyvkemping első könyve volt ez nekem, melyet elég gyorsan végig lehetett pörgetni. Egy egynapos olvasás, mely alatt Kathryn Marsden a könyv első felében érezhetően reklámozni, meggyőzni igyekezett, hogy ez a 30 napos egészségkúra mennyire sok embernek segíthet, aztán a könyv második felében konkrétan végigmegy azon, hogy mivel is telik ez a 30 nap hetekre osztva(Aztán még találunk egy-két plusz érdekességet a végét.). Oké, ez nem jött le túl jól. Arról van szó, hogy számomra több sebből vérzett, de még így is úgy érzem, hogy nem volt felesleges az a pár óra, amit az olvasására szántam. Nézzünk is pár konkrétumot!
A legnagyobb negatívum számomra tartalmilag és élvezeti téren nézve is mindenképpen az első fele. Őszinte leszek, nagy kedvvel, érdeklődéssel vágtam bele, erre az első fele miatt eléggé visszaesett a lendület egy idő után. A már említett "bizonygatjuk, hogy mennyire jó ez a módszer" típusú fogalmazás nem igazán jött be, illetve az se, hogy voltak amolyan csapongó, rövid kérdés-felelet típusú részek, ami talán amiatt kellett, hogy a kimaradt gondolatait a témával kapcsolatban még leírja a szerző.
Aztán jött heti beosztás szerint maga az ételtársításos módszer ismertetése. Ami itt tetszetős volt az az, ahogy adott szempontok alapján ismertette az adott hetek tennivalóit céljait. Egy bevezetővel indít ugyanis, ahol mindig azt írja le, hogy mi lesz az adott hét célja, aztán a végére egy amolyan lezáró összegzés is kerül, ahol nemcsak a hét "sikereire" utal vissza, hanem a következő hétről is "spoilerez" röviden. Ami ugyancsak tetszetős volt, hogy ez a módszer nemcsak abból áll, hogy mit mikor egyél, hanem pl szó esik a testmozgásról, stresszoldásról, életmódtanácsokat is kapunk olykor illetve azt se felejthetjük el, hogy eléggé sokat tanulhatunk a különféle élelmiszerekről is. Azt kell hogy mondjam, hogy összességében egy eléggé klasszul összeállított "egészségkúráról" van szó, bár teljes egészében szerintem sokan nem tudnák végigcsinálni minden egyes hetét.
Ami miatt röviden szerintem érdemes elővenni ezt a könyvet: Jó ötleteket lehet felszedni ezáltal étrendösszeállítás, életmódváltás terén; egy kicsit elgondolkodhat az ember, hogy változtasson az étrendjén, illetve összességében okosodhatunk az ételekről, élelmiszerekről...de ennyi szerintem.
Egy eléggé alapműnek számító regényről van szó, melyből viszont én még a rajzfilmet se láttam. Sőt, igazából nagyon ötletem se volt, hogy miféle történetet fogok megismerni(már azon kívül, hogy egy fantasy-ra számítottam). Emiatt féltem is tőle rendesen, főleg amiatt, mert úgy láttam, hogy nem sokan utálják. XD Vajon miért van ez? Ugyanis most, hogy már én is elolvastam nem tudnám magabiztosan megmondani, hogy mi fogta meg benne az olvasókat annyira, hogy molyon 90% körül álljon az értékelése. A történet szerintem pont nem olyan, mely egyből megfogja az embert, a karakterek iránt se könnyen alakulhat ki bármilyen szimpátia szerintem sokaknál, illetve azt se értem, hogy miért lehetne ezt meseként olvasni, ezáltal gyerekeknek adni olvasásra. Oké, készült róla rajzfilm, de nálam ez nem jogosítja fel a könyvet, hogy gyerekeknek ajánljam. Na, mindegy, ezt hagyjuk is inkább.
Számomra tehát annyira nem hozta azt, amit az értékelések miatt vártam. A cselekmény olyan téren érdekelt, hogy tudni akartam, hogy tényleg léteznek e még más egyszarvúk a főszereplőn kívül, illetve persze azt is tudni akartam, hogy miért tűntek el egyáltalán. Aztán maga a Bika "személye" is érdekelt, hogy mi is ő, milyen szerepe lesz igazán. Ééés ennyi igazából. Tudjátok mit, én nagyon erről már nincs kedvem írni, úgyhogy maradjunk ennyiben. Nem húztam le nagyon a molyon, mert érzem, hogy igazából csak arról van szó, hogy egyszerűen az utolsó egyszarvú nem az én könyvem.
Hát igen, gondoltam egyet, hogy elkezdek egy magyar történelemmel foglalkozó sorozatot. Mikor megláttam a könyvtár egyik polcán ezeket a könyveket, egyből eszembe jutott, hogy mennyire szívesen olvasnék újra magyar történelemről. Diákkoromban szerettem ezt a tantárgyat, sőt főiskolán ilyen irányban is tanultam egy ideig, szóval elég könnyedén eldőlt bennem, hogy én ezt el akarom kezdeni.
Egy igazi ismeretterjesztő sorozatról van szó, mely egészen a XX.századig foglalkozik a magyar történelemmel. Ez az első rész egészen I. István hatalomra kerüléséig tart, tehát olvashatunk benne pl. a magyarok első megjelenéséről, más európai népekről, egyes szavak kialakulásának eredetéről, hatalmi viszonyokról, (főleg) a magyarok vándorlásáról, a kalandozásokról, magáról a honfoglalásról természetesen és még sorolhatnám. Egy elég részletes kötetről van szó, melyben szerintem tényleg igyekeztek az írók a fellelhető források felhasználásával a magyarokkal kapcsolatban mindenről beszélni. Viszont talán pont emiatt kissé nehéz olvasmánynak bizonyult. Akármennyire is érdekelt ugyanis, sajna nem sokszor tudtam egyszerre sokat olvasni belőle. Ez pedig nemcsak a tartalom miatt történt, hanem azért is, maga a könyv formátuma miatt is. Úgyhogy pl tankönyvnek én nem használnám, inkább a tanároknak lehet hasznos, illetve persze azoknak ajánlanám, akik igazán szeretnének megismerkedni a magyar történelemmel. :)
A Könyvkemping alatt olvastam újra ezt a könyvet, mert illett az egyik szemponthoz és amúgy is volt kedvem újra elővenni.
Papp Dóra bolyongója amúgy számomra egy olyan könyv volt, melyet annak ellenére vettem meg, hogy nem tudtam, hogy meg fogom e tartani egyáltalán. Egy mini könyvklubbos olvasás volt annó és mivel könyvtárban nem volt meg, így gondoltam, hogy megveszem. :) Na, de miért is csináltam ezt? Hát nagyon megtetszett a borító, illetve magát a regényt se akartam kihagyni akkor, úgyhogy magamat is meglepve bevállaltam ezt. :)
Magáról a mostani olvasásról pedig azt kell, hogy mondjam, hogy még mindig ugyanúgy szeretem ezt a könyvet, annak ellenére, hogy ugyanúgy nem tudtam megszeretni Mírát; ugyanúgy utáltam olvasni mikor Norbival valami durva, vagy valami igazságtalanság történt. Az is tény, hogy Norbi utolsó döntésével se tudok teljes őszinteséggel egyetérteni, de itt legalább pozitívabb képet kaptam a skandináv istenekről mint egy bizonyos Neil Gaiman könyvben; illetve nagyon szerettem ahogy Norbi sokszor kezelte a necces helyzeteket; meg hát úgy összességében szépen lehetett vele haladni. A borítóját pedig még mindig imádom! :)
És akkor végeztünk is az októberrel olvasásügyileg! Összesen 11 könyvet olvastam, melyekről hosszabban, rövidebben meséltem is itt a blogon.
És hogy tetszett e ez a módszer? Azt hiszem érdemes javítgatni rajta, szóval még novemberben folytatni fogom ezt kis változtatásokkal. Hiszen olyan téren mindenképpen jobb volt viszonylag frissen beszélni az olvasottakról, mint hónap végén visszatérni az összesre. Bár, hogy hármasával írtam róluk, az okozott egy kis kellemetlenséget, hiszen így megszabtam magamnak, hogy a hónap alatt ne nagyon olvassak 3-mal nem osztható mennyiségű könyvet. :P Úgyhogy e téren változtatok novemberben mégpedig úgy, hogy összesen 3 bejegyzés fog készülni a hónap alatt az aktuális olvasottakról. Az pedig, hogy mennyi könyvről lesz szó egyes résznél azt nem fogom előre eldönteni(max 4 lesz szerintem).
Úgyhogy így megyek neki a novembernek. ^^ A hónap végén persze újra összegzem az élményeket. :)
Kissé hosszúra is nyúlt ez a bejegyzés, úgyhogy le is zárnám itt.
Mindenkinek kellemes novembert!
Olvassatok sokat!
Sziasztok!
/Hitoridori voltam./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése