A talányos című regény cselekménye két szálon fut. Páratlan és páros fejezetei talán egymásról mit sem tudva és egymás elébe vágva fonódnak össze, hogy minden fordulat a meglepetés erejével hasson. A krimiszerű stílusban megírt, szenvtelen, ironikus hangvételű „keményre főtt csodaország" indul előnnyel. Matematikus-numerátor főhősének nincs neve, noha az író az ő ürügyén mondja a magáét, miközben a csodaország mélységeibe és bonyolult, megtévesztő kalandokba sodorja őt. A „Világvége" a lélek elszivárgásának lírai története, amely az önmagukba visszatérő belső erővonalak mentén kering jövő, lélek, emlékek és akarat nélküli emberek társaságában. Csodaország hősét sorsa kíméletlenül tereli a párhuzamos világ felé, és kalandjai végén be is lép az ismeretlenbe. De hogy mi vár rá, az sejtelem marad. A filozófiai, történelmi, biológiai, régészeti esszébetétekkel váltakozó kalandtörténet Murakamira jellemző módon bővelkedik irodalmi illusztrációkban, zenei utalásokban, rejtelmes világában békésen megfér egymás mellett Bob Dylan és Dosztojevszkij.
----------------------------------------
------------------------------
06.27. 12. óra után
Talán elsőként, de kipróbálom most, hogy milyen blog formátumban megcsinálni egy olyan dolgot, amit inkább videóban látunk gyakran. Elolvasom ugyanis a Murakami Haruki újraolvasási projekt júniusra választott könyvét, a Világvége és a keményre főtt csodaországot és itt, ebben a bejegyzésben számolok be alkalmanként az olvasás alatti élményekről.
Konkrétan hétfőn, azaz 28-án kezdődik az olvasás és mivel kedden már reggelre mennem kell dolgozni, így egy amolyan 24 órás marathon is lesz aznap. Addig viszont még befejezem a most jelenleg olvasott Pendragon legendát és nagyon szeretném még előtte kirakni az eddig elolvasott 3 Murakami könyvről is a bejegyzést. XD Majd meglátjuk, hogy mennyire leszek ügyes.
Magát az olvasást amúgy nagyon várom, főleg azért mert ez talán segíteni fog abban, hogy ismét annyit tudjak olvasni, mint régebben, illetve ott van a nagy izgalom is, hogy hogyan fog menni ez a blogos élménybeszámoló. Úgyhogy addig is kellemes hétvégét mindenkinek és akkor holnap indul a menet! ^^
.............................
06.28. 11.40.
Egy kis időpont változtatással, de el is kezdem mindjárt olvasni akkor a Világvégét. Annyit variálok csak, hogy mivel ma nem bírtam felkelni időben, így ma kb a feléig szeretnék eljutni, aztán 30.án fejezném be a másik felével, mert sajna holnap esélyem se lesz olvasni.
Szóval egy kis kávézás után indulhat az olvasás és mostantól oldalszámmal jelzem, hogy hol tartok! :)
06.30. kora délután
Hát igen, ezt is be kell vallani, illetve el kell fogadni, hogy ez nem úgy jött össze, ahogy akartam volna. Ugyanis az a helyzet, hogy lényegében eddig csak 28.án olvastam a Világvégét, a tegnapi nap okkal maradt ki, ma pedig lényegében csak a délután maradt arra, hogy befejezzem. Most jelenleg a 82.oldalnál tartok, úgyhogy még a könyv fele, sőt még a 100 oldal olvasás se lett meg egy délután alatt. Ma pedig még egy blogbejegyzés is vár rám, amit még el se kezdtem, úgyhogy nem tudom, hogy hogy lesz ez a mai délután. :(
De hát, ezt kell elfogadni, úgyhogy ezt elengedve magáról a könyvről is legyen pár szó:
Eddig szerintem pont annyit sikerült olvasnom, hogy kb ezután már nem lehetne spoilerveszély nélkül beszélni a könyvről. Ugyanis idáig az egyik történetszálnál a főbb karakterek bemutatása mellett kap az ember egy furcsa alapszituációt, helyszínt, kissé talán nehezen érthető munkát is megismerünk és hát lényegében, hogy mi jön ezután, szerintem nehéz ráhibázni. XD Én amúgy az eddigiekre eléggé emlékeztem első olvasásból, így főleg érdekes lesz folytatni innentől. Személy szerint amúgy valamiért nagyon megmaradt a kezdő jelenet ennél az első szálnál, mikor a főszereplő a furcsa fülkében van és a zsebében számolja az aprókat(nem veszi ki, csak tapogatással csinálja). Esküszöm egyszer kipróbálom én is! XD Ja, és eszembe jutott az is, hogy annó emiatt a történet miatt is jött meg a kedvem a szájról olvasás megtanulásához. ^^
A másik szálnál persze kissé más élményt kapunk, de ebben is akad egy-két érdekes elemet. Itt maga a főszereplő munkája ismét kiemelkedő lehet sokaknak, illetve én nem a másik szál, hanem ennek a világáról akarnék többet megtudni. A város működése, szabályai, az árnyékok, az állatok... maga a város milyen lehet, ha élőben ott lennék. Furcsamód egyenlőre nincs negatív hatással rám, hogy lényegében egy eléggé kihalt város képét kapja meg az ember itt, illetve az se vesz el az élményből, hogy kissé lassú, álmatag stílus jellemzi. Egy jelenet volt csak talán, ami kissé horrorszerű, illetve olyan is volt, ami úgymond a főszereplőnek úgymond áldozathozásnak számít. Erről az utóbbiról emlékeim szerint lesz szó még.
Ezeken kívül csak annyit jegyeznék még meg, hogy már most elkezdtem felfedezni, kutatni a két szálban közös pontokat, érdekességeket, viszont annyira nem akarom kitalálni a további történéseket. A jelen, az aktuális események számítanak kb. Meg persze a korábban olvasottak. XD
06.30. 15.22.után
Na, hogy legyen valami nyoma, hogy mikor mit csinálok, vagyis, hogy mikor olvasok, így most gyorsan bejelentkezek annyival, hogy az előbb volt egy kis kávézás, a Pendragon legendáról a blogbejegyzés elkezdése, kajálás, persze gépezés is ment elég sokáig. Most viszont muszáj ezt az utóbbit minimalizálni a tempósabb olvasás érdekében, úgyhogy azt hiszem ideje helyszínt váltani. Szerintem max egy kis háttérzene mellett fogok olvasni és hát szeretnék minél többet egy-egy alkalomnál. Na, de most már megyek olvasni! :)
06.30. 17.12. után
Kb fél órája hagytam abba egyenlőre az olvasást, mert valamit szerettem volna főzni. Mivel holnapi munkánál nem akarok venni semmit "tízóraira", így nagy elmélkedés volt most, hogy vajon mit vigyek holnapra Ez még nem oldódott meg amúgy, mert most még csak egy vaníliás tejberizset raktam fel, de próbálok még ma valamit kiötölni rá.
A könyvet persze mindjárt olvasom tovább, mert még csak a 141. oldalnál járok(574 oldalas könyvről beszélünk). Bár már elfogadtam, hogy júniusban már nem fogom tudni befejezni(Ezzel kapcsolatban amúgy a napokban fel fogok rakni egy új időrendi listát, vagyis azt hogy mikor melyik Murakami könyvet olvasom el, mert - hát más miatt is- kénytelen vagyok változtatni), sőt úgy döntöttem, hogy úgymond a júliust is erre a könyvre szánom. Szóval no para. XD
Amiről pedig most olvastam pár gondolat:
Hát, mondhatom azt, hogy kezd érdekes lenni, vagyis már többször fel tudja kapni az ember a fejét az olvasottakon. És ez nagyon jó dolog. Persze ez csak akkor van, ha olyan dolgokra figyel az ember, amikre kell és nem értelmez félre nagyon semmit. :D Én most egy mini bakit vétettem is, amiatt egy kis visszalapozással tisztázódott egy kis apróság(spoiler: Lényegében én az elején valamiért azt hittem, hogy a világvégén szarvascsordákról van szó és nem esett le elsőre, hogy egyszarvúk azok. Így mikor a másik történetszálnál előkerült az egyszarvú koponya, így nem kapcsoltam azonnal. Spoiler vége.)
Most amúgy csak azt nem szabad csinálnom, hogy véleményeket olvasok róla a molyon, mert most néhányba beleolvasva kissé többre emlékeztetnek az első olvasási élményből, mint amennyire szeretném. Szóval spoilerekbe most már nem szabad belefutnom. Emiatt tehát a molyon lévő adatlap tiltott terület számomra egyenlőre. XD
07.03.
Tegnap és ma is sikerült olvasni, így most jelenleg a 347. oldalnál járok már. Elseje szerintem kimaradt, így szerintem ez azért nem annyira rossz, főleg azt figyelembe véve, hogy olykor időm, máskor erőm nem volt, hogy olvasni tudjak. Persze ez utóbbi inkább a fáradság miatt volt, de ez is zavaró azért. Na, de most már nézzük magát a könyvet!
Kezdeném azzal, hogy egyértelműen más érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mint első olvasásnál. Sajnos kicsit kevésbé vagyok ennek a rajongója, de még nem raknám a jövőbeli toplistám utolsó helyei egyikére. Az pl. tény, hogy a mostanában olvasott részek után már nem igazán szimpatikus a Keményre főtt csodaország főszereplője. Bár lehet, hogy ez most egy ideiglenes állapot, hiszen most nemrég tettem le a könyvet. Mindenesetre az ebben a szálban olvasott történések most elég cselekménydúsak, így gyorsan haladok vele. Persze az olyan részek nem segítenek, mikor pióciák is előtérbe kerülnek. Jáj!!!
A másik szál se unalmas persze, csak inkább másféleképpen érdekes. Azt persze sajnálom, hogy az álomolvasás kicsit háttérbe szorul most, de helyette még inkább olvas az ember magáról a világról, a város szabályairól, illetve sajnos nem túl vidám események is vannak, amik persze nem segítenek a jókedv megtartásához.
Mindenesetre a mostani állapotokhoz képest jól haladok. Egyrészt még mindig azt mondom, hogy tetszik amit olvasok, illetve az is klassz, amikor ismerős, már látott elemeket fedezek fel benne a korábbi olvasmányokból(pl. spoiler: egy nem túl rendes férfipáros megjelenése spoiler vége, "nem én" használata XD).
A holnapi nap egész napos munka miatt biztos kimarad olvasás terén, de hétfő délelőtt már elő fogom tudni venni és szerintem a keddi szabadnapomon legkésőbb be is fejezem Murakami eme 4. írását. Addig is mindenkinek kellemes hétvégét! :)
07.06.
reggel 9 előtt nem sokkal
Na, mivel ma mindenképpen tervezem befejezni ezt a könyvet, így szeretnék kicsit többször jelentkezni, illetve ezáltal már többször spoileresen is mesélni az aktuális élményekről. Persze nem szeretném szó szerint elspoilerezni a maradék eseményeket totálisan, de már gyakrabban lesz szó olyan dolgokról, amik a könyvet nem ismerőknek nem ajánlott olvasni. XD De majd jelzem időben.
Szóval, most egy kis kávézás, reggelizés, mini takarítás után folytatódik is az olvasás. Az egész napom itt van hozzá, úgyhogy remélhetőleg egy jó kis napnak nézek elébe. A tetejébe a holnapi egész napos munkára lelkileg, fizikailag is fel kell készülni, szóval kihasználjuk ezt a napot! :)
10.35. után
Persze, hogy kicsit elcsúsztam az idővel, de ezt szépen elengedve folytatom is a Világvégét a 347.oldallal, ahol is éppen egy kissé necces helyzet után készül a főszereplőnk egy kötélen felmászni. :)
11.01.után
Egy kis telefon után, apró teendők mellett olvasva a könyvet, a proffal találkoztunk és jött is szépen egy "mindent megtudunk, mindent megmagyarázunk" rész, aminek olvasásakor eléggé koncentrálni kell, hogy felfogjam a lényegét. Ilyenkor annyira rossz érzés, hogy mennyire nehezen értek meg bizonyos dolgokat. :( Itt ugyan nem egy unalmas diskurzus, magyarázás megy, de te jó ég, ha elsiklok egy mondat, félmondat mellett, már nehéz követni... Jaj, de utálom ilyenkor magam! :( Na, de vissza a könyvhöz és hátha megvilágosodok eléggé!
11.52.
Na, a fejezetet és a következőt is elolvastam, mert szeretek ennél mindig párosával haladni.
Hát, az biztos, hogy A keményre főtt csodaország most olvasott részét újraolvasom, aztán azután folytatom tovább. Lényegében nem vagyok teljesen elveszve a magyarázat után, de szeretném jobban átlátni a "technikai részét", így újra végigveszem amit a professzor mesélt. Én mindenesetre eléggé elítélem amit csinált, de az legalább egy kicsit enyhíti a bűnét, hogy legalább akart volna segíteni a végén. De végeredményben nem éppen a legszimpatikusabb tudós típus ő.
12.37.
Na, ezért éri meg újraolvasni kicsit figyelmesebben! Bár egy kis netes fűkaszás témájú böngészést be kellett iktatnom, de most miután elkezdtem újraolvasni a mai első Keményre főtt csodaországos fejezetet már jobban értem a dolgokat. Persze még nem értem a végére, de már nem vagyok elveszve. XD Sőt, érdekesebb is a téma annak ellenére, hogy egy eléggé helytelennek mondható dologról van szó.
13.21.
Hú, meg is volt az újraolvasás és hát elég durva ez az egész.... És itt már talán merhetek spoileres lenni: Lényegében emberekkel, az emberi elmével, tudatalattival való "játszadozásról" van szó itt információk titkosítása érdekében. Persze nem ennyiből áll az egész, de az tény, hogy olyan dolgokat műveltek, amit még akkor se hagytak félbe, amikor már emberéleteket követelt. A prof is kissé felhúzott most, akinél már nehezen tudnám enyhíteni a bűneit. Persze hozzá képest a Rendszer se jobb, sőt! Figyelembe véve az itteni eseményeket, esküszöm a Világvége szál nem is annyira rossz.
Most szerintem még egy páros fejezet olvasására van időm, utána viszont van 1-2 tennivaló, úgyhogy majd akkor jövök legközelebb, amikor ismét tudok kicsit többet olvasni egyhuzamban.
17.19.
A 464. oldallal bezáróan a Világvége szál is kapott egy "magyarázós, felvilágosítós" részt és emellett mondhatom azt, hogy talán ez után itt is várhatóak pörgősebb események. Vagy akár azt is könnyen el tudom képzelni, hogy ezzel jelzi a sztori, hogy lassan a végére érünk az eseményeknek. Hiszen nézve, hogy mennyi van hátra egyáltalán oldalszámilag, akár azt is el tudom képzelni, hogy most fogom elkezdeni az utolsó két fejezetet(vagyis egy Keményre főtt fejezetet és egy Világvégéset). Na, majd kiderül. :)
19.14.
Nos, több lesz ez mint, 1-1 fejezet még, de ez persze nem baj. Bár a most olvasott páros fejezettel nem sokat haladtunk. A Keményre főtt szálnál sajna nem sok érdekes dolog történt, sőt, lényegében a főszereplőnk egy mosodás látogatás mellett elment 1-2 helyre, vásárolgatott, tehát úgymond az időt próbálta eltölteni. Oké, eléggé elgondolkodott az eddigi életén, hogy mi vár rá, de igazából kicsit pihent a sztori. A Világvégés szálnál pedig csak egy amolyan előkészítés ment szerintem, ami miatt legalább még inkább érdekli az embert a folytatás.
20.55.
Hihetetlen, de véget is ért számomra most a Világvége és a keményre főtt csodaország. Nem is tudom, hogy hogyan is írjak erről a maradék pár oldalról, a befejezésekről...
Előre szólok, itt már tényleg nem figyelek arra, hogy mennyire ne legyek spoileres, szóval ennek fényében nézzük az utolsó részeket, magát a könyv befejezését!
Az tény, hogy ezek az utolsó fejezetek nekem eléggé tetszettek.
A Keményre főtt csodaországnál jó volt olvasni ahogy a könyvtáros lánnyal töltötte az időt, illetve persze az a mini jelenet, amikor a koponya elkezdett világítani, majd az utolsó kis apró reménymorzsa elhintése is adott egy kis pluszt. De persze az is tény, hogy drámai is volt természetesen, főleg úgy, hogy ha beleképzelem magam a főszereplő helyzetébe. Te jó ég, a kövér lánnyal való utolsó beszélgetése, illetve utána a kocsiban való utolsó jelenet... Nem tudom jól elmagyarázni, de egyszerre voltam szomorú, egyszerre volt megható, durva, szép... Szóval azt hiszem jó lezárást kapott.
A Világvégénél egyrészt kaptam egy gyönyörű jelenetet, amikor a főszereplő lassan visszaemlékezett egy dalra és azt megszólaltatta harmónikán. Aztán ott volt a főszereplő utolsó találkozása az árnyékával... Vajon mennyire lehet megjósolni a főszereplő döntését? Így most belegondolva, talán sejteni lehetett, de ettől függetlenül úgy bennem volt az izgulás, hogy ne kapja el őket az őr, féltettem őket, hogy jussanak el oda épségben és persze az is bennem volt kicsit, hogy el tudjanak szökni. És hát az árnyék elérte amit akart, még úgy is, hogy a főszereplő végül a városban maradt.
Így a könyv befejezése után nincsenek nagyon negatív érzéseim a végével kapcsolatban. A plusz kis utószó se volt rossz, bár még szeretném azt újra elolvasni.
Végeredményben pedig:
Valahogy úgy érzem, hogy kicsit talán kevésbé imádom Murakami eme regényét, de ennyi. Végzetes visszaesés nem történt, ugyanúgy azt vallom, hogy egyik kedvenc regényem tőle. Ha ajánlani kellene, akkor azt persze kissé óvatosan tenném, mert egyértelműen nem való mindenkinek.
Úgyhogy azt hiszem itt le is zárnám ezt a kis kísérletezős bejegyzést. Szeretném majd ezt újra megcsinálni, főleg azért, mert ki akarom tapasztalni, hogy hogyan is csináljam ezt. Nagyon szívesen akarnék még konkrét olvasást "naplózni", úgyhogy még fogok jönni ilyennel. :)
Ha idáig eljutottál, azt köszönöm. Tanácsot, véleményt várok szívesen akár a könyvvel kapcsolatban, akár ezzel a fajta bejegyzéssel kapcsolatban!
Mindenkinek kellemes estét! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése