Mini könyvklub 23 október - Ház az égszínkék tengernél

Egy ​varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.

Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje.

Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra.

Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.

A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire foglyai vagyunk az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

-----------------------------

Olvastam: 2022. szeptember
Formátum: fizikai, saját
Filmadaptáció: nincs
22. Mini könyvklubbos olvasás (link)

-------------------------------

Veszélyes vizekre eveztem ezzel a könyvvel, hiszen egy NAGYON hype-olt történetről van szó, melyet igazából mindenki szeret. Oké, persze nem mindenki dícséri nagyon, de annyira észrevétlenül vannak jelen az éterben az esetleges negatívabb vélemények, hogy én szinte bűnösnek érzem magam, hogy nem tudok úgy áradozni róla, mint a többség. Pedig maga az író nem volt ismeretlen számomra, hiszen angolul olvastam tőle a Wolfsong-ot már, ami tetszett is. Ezzel a történettel viszont nem jött meg az az élmény, illetve az a várt csoda érzés, amiről hallottam. És ezt azért sajnálom nagyon. 
Azért védeném is magam azzal, hogy ez nem azt jelenti, hogy gyűlöltem vagy nem tartom jó könyvnek, szóval ennek fényében szeretnék most kicsit mesélni róla. Vagyis, hogy számomra milyen élmény volt olvasni, mik voltak a tetszetős és a kevésbé bejövős részei és persze úgy összességében milyen történetnek is gondolom a Ház az égszínkék tengernél-t.

A regény olvasása nem indult túl nagy lendülettel, hiszen olyasmikkel indul a történet, ami inkább levisz az életről, minthogy léleksimogató legyen. Linus életébe való belecsöppenés, a munkahelyi körülményei megismerése kissé stresszes, idegesítő volt, amiről egyrészt semmilyen "figyelmeztetést" nem kaptam, másrészt az ő karakteréről se jött le sok pozitívum ez által. Kissé hamisnak éreztem, hogy elvileg érdekli a gyerekek sorsa, de az nem fontos neki, hogy megtudja, hogy hova kerülnek a látogatása után. Maga a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium se jött le olyan szervezetnek, ami ténylegesen a gyerekek érdekeivel foglalkozik, de ez másik téma.
Aztán a szigetre való érkezés után, a gyerekek megismerésével lassan beindult a sztori nekem, de tényleg csak lassan. A kissé kínos jelenetek mellett azért akadtak olyan dolgok is, amikről örültem, ha olvastam. Ilyen pl. a gyerekek fajainak jobb megismerése, a tanításuk-mindennapjaik előtérbe helyezése és persze Linus és Arthur kapcsolatának alakulása. A regény elején az esetleges konfliktus is eszemben volt, illetve 1-2 rejtély, ami sejtetve volt, de még kibontásra várt. 

A regény lezárása, vagyis a szigeten töltött utolsó napok és igazából az utolsó oldalak voltak számomra a regény fénypontjai, de szerintem ez változni fog egy újraolvasás után. Szóval nem engedtem el ezt a történetet teljesen, hiszen érzem, hogy nem teljesen olyan történet ez, ami nekem most lejött, de azt se hiszem, hogy teljesen rabja leszek újraolvasás után. :D 

Értékelés 5-ös skálán: ♥♥♥♥
Ajánlanám e?:  ?
Újraolvasnám e?: igen

/Hitoridori/