Nem hosszú bejegyzések lesznek többségben, inkább gyakoriságra megyek, mert decemberre kicsit sok minden van betervezve.
-----------------------------------------
1Q84 I-III.
Ez az egyetlen könyv, melyet nem magyarul olvastam, hanem angolul, mivel sajna az olvasás kezdetéig nem volt meg nekem a magyar kiadás. Ez amúgy nem volt baj, mert nagyon szép kötetről van szó és igazán nem is nehezítette meg az olvasást sem. Persze, mivel egy kötetben van a 3 rész, így max sokáig tartani nem volt túl tetszetős. XD
Ami pedig a történetet illeti: aminek egyrészt örülök az az, hogy az első olvasáshoz képest sokkal jobban tetszett, szóval a végleges toplistában biztosan előrébb fog kerülni. :) Jobban megfogott, ahogy belecsempészett számomra tetszetős és nem túl gyakori, érdekes témákat(regényírás, edzősködés); örültem, hogy több karakter kapott szerepet, mint általában az író regényeiben; szerintem jó volt, hogy több szál, több információ kibontásra várt, mert így nem türelmetlenkedtem annyira, hogy egy bizonyos dolog hamarabb megtörténjen(figyelemelterelésre gondolok itt lényegében XD). A regény vége is pozitívabban jött le, mint legutóbb, úgyhogy ez az újraolvasás jó döntés volt.
A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei
Erről a könyvről őszintén szólva nem sok emlékem maradt, így nagyon jól jött az újraolvasás lehetősége. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mennyire tetszett vagy nem a történet, így most második alkalommal legalább ilyen téren kiderülhetett ez számomra... És hát annyira nem került a kedvencek közé. Maga az alaptörténet nem igazán vidám alapokra épül és olvasás alatt kissé depressziós érzéseket is kaptam tőle. Persze a kíváncsiság megmarad a nagy múltbeli esemény kiderítése miatt, illetve a régi barátokkal való találkozás miatt is, de a befejezés után nem annyira éreztem, hogy én ezt elő akarom újra venni.
Norvég erdő
Na, a nagy kérdőjeles történet nálam! Ezzel kapcsolatban ugyanis az volt a helyzet, hogy én nem igazán voltam oda érte, viszont világviszonylatban a jobbak közé tartozik. És ezt nem értettem, hogy miért van így. Most se lettem teljesen meggyőzve, hogy a Norvég erdő a többihez képest kiemelkedik, de kicsit előrébb került a listán legalább. A fő gondom szerintem magával az alaptörténettel van, ami nem igazán hozta azt a hangulatot, misztikus jelleget, amit egyrészt szeretek az író műveiben. Naoko és a főszereplő srác helyett inkább Reiko-ra voltam jobban kíváncsi, ami nem feltétlenül jó dolog. Á, nem tudom, talán jobb lesz ha ismét adok neki esélyt.
Férfiak nő nélkül
Sorrendben ugyan nem ezzel a novelláskötettel kellett volna kezdeni, mint kiderült, de talán azért volt jobb mégis, mert ez annyira nem jött be a többihez képest. A 7 novella közül 2 tetszett igazán csak és egyre tudnám azt mondani, hogy "nem volt rossz". Azt hiszem az volt a baj, hogy a legtöbb novella nem tudta elfeledtetni velem, hogy nem számíthatok itt boldog, sikeres, harmónikus párkapcsolatokra. Egy kötetben csupa ilyet olvasni nem túl kellemes. Annak mindenesetre örültem, hogy többféle férfi-női kapcsolat kerül a középpontba.
Köddé vált elefánt
Ebben a novelláskötetben jóval több történet van, mint az előzőben(7; 17) és arányban több tetszetős írás is, amik miatt egyértelműen jobban bejött ez. Az elején található előszó és a kötet megjelenésének előzményeiről szóló írás is egyértelműen a pozitívumok közé tartozik. Ahhoz képest, hogy elvileg ezek a novellák a korai írásai közül lettek kiválogatva, szerintem ez nem érződik rajtuk. Az is tetszett, hogy nincs egy amolyan központi elem, amire alapoz itt, hiszen témában, hangulatban eléggé változatos történeteket kaphatunk itt.
Különös könyvtár
Egy szusszanásnyi olvasnivaló ez szinte és talán annyira nem is kapott olyan nagy hírnevet, mint a többi műve. Egy könyvmolynak talán felcsillan a szeme a cím láttán, olvasás után viszont lehet, hogy csalódik, hogy milyen módon került felhasználásra a szeretett intézmény... Egy murakami rajongónak talán furcsa, hogy ez miért nem egy novelláskötetben jelent meg... Lehet, hogy teljesen rosszul gondolom ezt, szóval legyen annyi a lényeg, hogy nekem második olvasásra kicsit visszaesett a könyv iránti lelkesedésem. Kissé gyerekesnek érződött néhol a történet, az illusztrációkkal nem tudtam mit kezdeni(nem adtak pluszt igazán a sztorihoz), persze az ismerős karakter megjelenésének tudtam örülni.
A kormányzó halála
Egy eléggé egyedi írása ez Murakaminak, hiszen egy olyan téma(festészet) kerül előtérbe itt, amire máshol nem volt példa nála. Az még inkább pozitívum, hogy még érdekesen is tudta tálalni. Ezen kívül a főszereplő körül kialakult események, rejtélyek szép tempóban(se túl gyorsan, se túl lassan) jöttek is, amik miatt mindig vártam, hogy merre megy a sztori, miről mi fog még kiderülni. Persze a sokak számára nem túl eseménydús mindennapokról - amikor csak fest, főz, alkalmanként beszélget valakivel a fő karakter - is jó volt olvasni. :) A mellékkarakterek se voltak érezhetően feleslegesen itt, többüknek örültem, hogy kaptak nagyobb szerepet.
Egyes szám első személy
A legújabban megjelent kötet, amit az újraolvasás során utoljára is olvastam el. Erről azért nem írnék sokat, mert az olvasás alatt egy blogbejegyzésben igyekeztem megörökíteni az élményeket. Csak annyit fűznék hozzá, hogy összességében tetszett ez a válogatás, szívesen előveszem újra a jövőben.
Folyt.köv.
/Hitoridori/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése