Murakami Reading Project - Egy apró csúszás, illetve egy kis visszatekintés az eddigi élményekre

 

Már jó ideje nem írtam a projektről, jó ideje nem néztem meg, hogy hogyan is állok vele igazán és emiatt eléggé rosszul is érzem magam. Nem is csak e téren, de úgy istenigazából szinte teljesen elhanyagoltam ezt és én ezen most már szeretnék változtatni. Úgyhogy első lépésben most jöjjön egy kis visszatekintés, illetve helyzetjelentés néven az első igazi csúszásról is legyen szó.

Tavaly márciustól indult el nálam egy olyan saját olvasási kihívás, melynek keretében havonta - esetlegesen két hónapon át - olvasok el egy-egy Murakami Haruki regényt, ezzel szépen lassan újraolvasva minden magyarul megjelent könyvét. Magán az olvasáson kívül, amit még kötelező jelleggel meg akartam valósítani, az az volt, hogy meg is vegyem ezeket a könyveket, tehát semmiképpen se könyvtári könyveket akarjak újraolvasni. Illetve nem szabad elfelejteni, hogy voltak még terveim, plusz kis programok is itt, de ezek végül nem igazán valósultak meg még. 

Mi is akkor a mostani helyzet? Mennyire vagyok elégedett úgy összességében ezidáig?
Ami tény, hogy igazából eddig eléggé jól tudtam tartani az ütemtervet, hiszen csak egyszer kellett egy kis változtatást eszközölnöm az olvasási sorrendben és eddig talán kétszer volt egy minimális csúszás a könyvek befejezésében. Az is klassz, hogy mostanra sikerült megvennem szinte az összes magyarul megjelent könyvét és talán az a legjobb, hogy az újraolvasások után sem szeretem kevésbé Murakami könyveit, most is merem állítani, hogy egyik kedvenc íróm ő. Találtam egy jó kis youtube csatornát is, ahol nagyon sok érdekességet lehet megtudni Murakamiról és a könyveiről. Ez azért hatalmas dolog, mert szerintem nincs ehhez hasonló csatorna, ahol így foglalkoznak az íróval és a munkásságával. Úgyhogy kötelező jelleggel szeretném kiemelni az ott hallottakat itt a közeljövőben. :)
Persze nem minden ment simán, a tervek szerint, hiszen most nemrég azért megtörtént az első jelentősebb csúszás is az 1Q84 olvasásánál. Két hónapot szántam rá ugyanis, de persze én csak a 2. hónapban vettem elő először. Ez azért nem volt okos dolog, mert eleve most még csak az angol nyelvű változata van meg nekem és hát erre bőven kellett volna a két hónap. De ez csak az első hülyeségem volt, hiszen ezen kívül az se segített, hogy nem úgy álltam neki magának az olvasásnak se, ahogy kellett volna. Egy több mint ezer oldalas féltéglánál eléggé balszerencsés, ha nem olvasol gyakran, akár keveset. Én még 10 kis részre is osztottam a regényt, hogy na majd szépen az alapján olvasok, meg így láthatom a "haladást". De végül nem igazán használtam ki ezt. És amúgy egyértelműen nem a történettel volt baj, hiszen ezidáig eléggé tetszik, lehetett normálisan haladni vele és az angol szöveg se nehéz annyira. Ami talán leginkább lelassított, az az hogy egy puhakötéses, eléggé nehéz könyvről van szó, melyet eléggé kényelmetlen sokáig tartani. Nem annyira kényelmes hurcolgatni se, hogy munkába menet olvashassam, így sokszor emiatt nem volt kedvem elővenni.
Úgyhogy lényeg a lényeg, úgy döntöttem, hogy májust még rászánom az 1Q84-re, de a hónapra tervezett Tazaki Tsukuru is elolvasásra kerül, mivel ez utóbbi nem egy hosszú regény szerintem. Szóval lényegében nem lesz nagy változás az olvasási menetrenden.

Röviden az eddig olvasottakról

Ezidáig kereken 10 könyvet olvastam újra, méghozzá nagyrészt az eredeti megjelenés szerinti sorrendben. 
A Hallgasd a szél dalát/Flipper kisregényeket tartalmazó könyvvel egy nagyon pörgős, lendületes indításom volt, hiszen nemcsak, hogy könnyen tudtam olvasni, de úgy érzem jobban is tetszett, mint korábban. Nem volt zavaró a kissé kesze-kuszának tűnő írásmód, a karakterek bár ismerősek voltak, érdekes volt őket jobban megismerni, a párbeszédjeiket olvasni, illetve egy-egy kis női kalandjaikat is követni. Az olykor előforduló érdekes betétek, az elején az írói pályafutásról szóló rész, a későbbi regényekben előforduló elemekkel való találkozás mind-mind adta a löketet, hogy szépen haladhassak vele. Bár nem fogok itt sorrendet felállítani, de ez az első kötet egyértelműen a tetszetősebbek között van.
Aztán még az úgyn. Patkány sorozat részeként a Birkakergető nagy kaland került sorra, ami Murakami írói pályafutásának igazi kezdőkötetének nevezhető. Ebben találkozhatunk már ismert karakterekkel és ezzel együtt egy érdekes kis kutatás-utazás is előtérbe kerül. Személy szerint ez a történet még mindig a jobbak között van. Eleve az, hogy egy birka megtalálása, a birkatenyésztés kerül egyrészt középpontba, hogy milyen módon jelenik meg a mágikus realizmus, hogy itt már jobban tudtam kötődni a legtöbb karakterhez(tehát ténylegesen kíváncsi voltam, féltettem őket, illetve ütött, hogyha valami történt velük), egyértelműen azt mutatja, hogy nem a felejthető, átlagos történetek közé tartozik nálam. Sőt, ezt talán merném ajánlani első kötetnek az íróval ismerkedni vágyóknak.
A Patkány sorozat befejező kötete se maradhatott ki a Tánc, tánc, tánc, ami korábban eléggé elöl végzett az általam felállított toplistában. Emlékszem az egyik tetszetős elem, ami későbbi kötetekben is kiemelkedett, az az volt, hogy könnyedén tudott mindennapokról, akár semmittevős időtöltésről úgy írni, hogy nem untam halálra magam. Talán itt vettem részre igazán először, hogy mennyire jó, tetszetős nekem ez. Persze maga az alaptörténet az, ami fontosabb és szerintem a lassabb tempója ellenére kapunk elég történést, fordulatot, megfejtésre váró rejtélyeket. Csak talán kissé többet kell várni rá és nem kapjuk meg akkor, amikor számítunk rá. :) 
Két hónapos időkorlátra tervezve, de elolvastam a Világvége és a keményre főtt csodaországot is. Erről csak azért nem írok itt, mert ezzel a könyvvel próbáltam egy amolyan olvasónaplót írni annó, vagyis lényegében megkíséreltem blogon naplózni az olvasás közbeni élményeket, gondolatokat. Ha esetleg kíváncsiak vagytok rá, akkor itt a link. 
Aztán jött egy nagyobb falat, hiszen a Kurblimadár krónikája volt soron, a maga 3 részes történetével egy kötetben kiadva(nekem legalábbis egy ilyen kiadásban van meg). Őszinte leszek, talán vele vagyok a leginkább bajban olyan téren, hogy nem tudom, most akkor melyik irányba billen a mérleg nálam tetszési szinten. Egyenlőre ugyanis totálisan középmezőnybe tudom helyezni ezt a történetet, ami nagyon azt sugallja nekem, hogy még vissza kell térnem hozzá(persze nem egy teljes újraolvasásra). 
Ezután egy viszonylag rövid kis regény következett, a Szputnyik, szívecském. Elég kockázatos dolog, de már fülszöveg is elárulja, hogy egy szerelmi háromszöggel operáló történetről van szó(szerintem nem a legkedveltebb klisé ez), a tetejébe a nem éppen az a fajta LMBT szál van benne, amit sokak inkább olvasnak, szeretnek. Mégis azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen rendben voltam mindkét elemmel ebben a regényben, sikerült olyan formában megkapnom ezeket, hogy ne vegyen el az élményből és hát ez hatalmas dolog szerintem. A második felében amolyan pluszként, kicsit késve, de természetesen misztikus fordulatot is vesz a cselekmény, amire egy Murakami regényben mindig számít az ember. Itt csak furcsa volt, hogy kicsit későn kerül a középpontba igazán.
Természetesen a Kafka a tengerparton is sorra került, ami sok éve számomra elindította az íróval való ismerkedést és szerintem ezt olvastam újra a legtöbbször. :) Kicsit nehéz is mesélni róla itt, hiszen nem akarom agyondícsérni, vagy elriasztani mindenkit bizonyos kényelmetlen, lélekterhelő jeleneteinek keimelésével, úgyhogy talán maradjunk annyiban, hogy a benne szereplő rejtélyek, a helyszínek, a karakterek, a hangulat olyan élményt ad nekem minden egyes alkalommal, hogy nem tudok rá haragudni, nem tudom rá azt mondani, hogy ez nem jó. 
A Határtól délre, a naptól nyugatra viszont már kissé kevésbé jön be, aminek egyik fő oka, hogy ebben kevésbé van jelen a mágikus realizmus elemei, illetve az is tény, hogy nagyrészt egy nem túl szimpatikus főszereplő életét, párkapcsolatait ismerhetjük meg. Bár nem a kedvenc murakami regényem, de ez maga a téma miatt van, hiszen még így is tudtam szeretni, így is érdekelt a sztori. Persze a második fele vitte fel nagyon a tetszési indexet a báros, misztikus jeleneivel. 
A Sötétedés után-t még csak kétszer olvastam és viszonylag későn is került a kezembe, amikor először olvastam Murakami regényeit. Emiatt nekem eléggé frissnek érződik a sztori és szerintem a sok murakami után jobban is elkapott a története. Nem túl hosszú regény ez, amiben lényegében egy eléggé egyszerű alapötletet használ fel olyan módon, hogy pár karakter kiemelésével egy éjszaka különféle eseményeiről mesél. Egy eddig nem használt elemet is beletesz, ami jót tett a regénynek. 
És el is érkeztünk az ezidáig utolsónak újraolvasott könyvnek. A Miről beszélek, amikor futásról beszélek? nem egy regény, inkább egy élménybeszámoló, önéletrajzi regény egy bizonyos időszakról, bizonyos témák kiemelésével. Azt kell, hogy mondjam, hogy sajnos talán ez lesz számomra az a regény, amire nem tudok olyan nagy hype-pal beszélni, mert most második alkalommal nem tudtam nagy lelkesedéssel, érdeklődéssel olvasni. Kb olyan érzésem van, mintha nem lett volna ez rendesen átgondolva, hogy mikor, miről, hogyan írjon benne meg az író. Persze voltak benne érdekes részek, de lényegében nem tudtam teljes mértékben élvezni ezeket. Úgyhogy nem tudom, hogy mihez kezdjek ezzel a könyvvel, de most úgy néz ki, hogy a toplista végén fog végezni. 
Ééés végére is értünk az eddig olvasottak felelevenítésének. :)

Most már csak arról legyen szó, hogy:
Miket is tervezek a maradék pár hónapban?

- Természetesen a fő szempont, hogy adott időkeretek között olvassam el az aktuális könyveket. Ez olyan téren könnyedén megvalósítható, hogy most már nagyon hosszú könyvek nem kerülnek sorra. A kormányzó halála ugyan két kötetes, de mivel maga a történet tetszetős, elég gyorsan fogok vele haladni. Ami talán neccesebb lesz az a Norvég erdő, mert hát még nagyon nem tudtam megbarátkozni vele és félek is, hogy nem lesz sok kedvem elővenni. Ezeken kívül viszont problémáim nem lesznek e téren, így nem is aggódom. :)

- Aztán amit szeretnék, hogy legyen valamelyik könyvvel egy olvasói napló készítése is, vagy egy vlog, vagy egy podcastszerű élménybeszámoló. Egy ilyet viszont lehet, hogy Murakami legújabb könyvével érdemes megcsinálni, hiszen az Egyes szám első személyt még nem olvastam. De akár a kormányzó halála is szóba jöhet... nem tudom, majd eldöntöm, hogy melyik könyvvel legyen. 

- A sötétedés után olvasásakor eszembe jutott egy kis képes kihívás készítése is, amit ugyancsak nem akarok kihagyni. Lényegében minden könyvről szeretnék egy-egy olyan képet csinálni, ami magát az adott történetet eleveníti fel vagy akár kitalálható lenne belőle, hogy melyik regényről is van szó. :)

- Természetesen a legvégén felállítok egy frissített toplistát is és azt is meg akarom nézni, hogy mennyire változott az újraolvasás előtt készített listához képest. Ezt lehet, hogy megoldom egy kis videós formátumban. :)

Egy kis összesített kvíz is készülni fog novemberben, melyben minden könyvvel kapcsolatban lesz egy vagy több kérdés. Ehhez viszont érdekes módon a legnagyobb kihívás nem a kérdések összeállítása lesz, hanem hogy milyen platformon, milyen módon készüljön el maga a kvíz. XD Erre még próbálok rájönni, de időre megoldom ezt a kis feladatot. :)

És természetesen a már emlegetett youtube csatornának is akarok főszerepet adni valamikor. 

Nos, hát ennyit szeretnék még mindenképpen megvalósítani az elkövetkező pár hónapban.
Ha esetleg van valami ötlet, tanács, amivel feldobhatnám még ezt az újraolvasós kihívást, akkor nyugodtan írjátok meg lent. :)

Köszönöm, hogy elolvastad!